A Dráva Barcsnál: zátonyok, holtágak, védett ártér

Aki a barcsi Dráva-hídon átsétál, két egészen különböző folyót láthat, attól függően, mikor jár ott. Kisvíznél széles kavicspadok, kiszáradt mellékágak és lassan forgó örvények; tavaszi vagy őszi áradáskor barna, sebes, partot faló víztömeg, amely fatörzseket sodor a hidak pillérei felé. Ez a kettősség a Dráva lényege, és a barcsi szakaszon különösen jól látszik.

Alpesi folyó a síkságon

A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság ismertetője szerint a Dráva a Tiroli-Alpokban ered, és Őrtilosnál éri el Magyarországot. Gyors, nagy esésű folyóként érkezik, sok hordalékkal; a magyar szakaszon az esése fokozatosan csökken, ezért a hordalék egy részét lerakja. Ebből születnek a folyó legjellegzetesebb képződményei, a zátonyszigetek, amelyek folyamatosan épülnek, pusztulnak és vándorolnak.

A számok is ezt a lelassulást mutatják. Lóczy Dénes és szerzőtársai 2016-os tanulmánya szerint a meder esése Őrtilosnál 0,71 ezrelék, Gyékényesnél 0,44 ezrelék, ott pedig, ahol a már homokos medrű folyó elhagyja az országot, mindössze 0,1 ezrelék. A Dráva teljes vízgyűjtője 43 238 négyzetkilométer, ebből 8431 esik Magyarországra. A barcsi vízmércén 1896 és 2014 között mért középvízhozam 595 köbméter másodpercenként, a vízjárás szélső értékei között pedig közel hét méter a különbség.

Ugyanez a tanulmány egy kevésbé látványos, de fontos jelenségre is felhívja a figyelmet: a meder bevágódására. Barcsnál a becslések szerint 1880 és 1960 között évente átlagosan 18,3 millimétert mélyült a meder, és a legnagyobb értékek éppen a barcsi tektonikus árok területén jelentkeztek. Vagyis itt nemcsak az emberi beavatkozás, hanem a kéreg lassú süllyedése is szerepet játszik abban, hogy a folyó egyre mélyebbre vágja magát – és vele együtt süllyed a part menti talajvíz is.

Szabályozás, gátak, erőművek

A Dráva „természetes” állapotában kanyarulatok és fonatos, sokágú szakaszok váltották egymást, széles ártérrel, elhagyott medrekkel és mocsaras lapályokkal. A 19. század közepén ezt a folyót még a medrébe zuhant fatörzsek is terelték: mögöttük felhalmozódott a hordalék, új zátonyok nőttek, a sodorvonal kiszámíthatatlanul áthelyeződött. Ez volt az egyik oka annak, hogy a gőzhajózás csak lassan honosodott meg.

A szabályozás az 1750-es években kezdődött, és több hullámban folytatódott. Remenyik (2005) munkájára hivatkozva Lóczyék azt írják, hogy 1784 és 1848 között a kanyarulat-átvágások a folyó legalsó 350 kilométeres szakaszát 182 kilométerrel rövidítették meg. A legmagasabb feljegyzett árvíz 1827 nyarán vonult le, a második legnagyobb 1972-ben; mindkettő újabb árvízvédelmi munkákat sürgetett.

A 20. században a felső szakaszon 22 vízerőmű épült, a legutóbbi 1989-ben a horvátországi Dubravánál. Az erőművek visszatartják a hordalékot, ami tovább gyorsítja a meder mélyülését; ugyanakkor ritkábbá tették az árhullámokat – az árvizes napok száma a tanulmány szerint évi 18-ról 2-re csökkent. A csúcsra járatott erőművek miatt viszont a vízszint naponta is erősen ingadozhat, ami a parterózióval együtt a magyar szakasz egyik fő gondja.

Az árvíz azonban nem tűnt el. 2023 augusztusában az Országos Vízügyi Főigazgatóság tájékoztatása szerint Őrtilosnál 15 centiméterrel megdőlt a valaha mért legmagasabb vízállás. Aki a Dráva-parton kirándul, ezért mindig nézze meg az aktuális vízállást és a vízügyi figyelmeztetéseket: a kavicspad, amelyen reggel még sétálni lehet, délutánra víz alá kerülhet.

Az Ó-Dráva: egy holtág, amely nem születik újra

A szabályozott folyó mentén új holtágak már nem keletkeznek, ezért a meglévők különösen értékesek. Barcs közelében található a Dráva bal partjának leghosszabb, 15 kilométeres holtága, az Ó-Dráva. A WWF Magyarország tájékoztatója szerint a holtágat keskeny, nádassal és bokorfüzessel szegélyezett, valamint széles, nyílt vizű szakaszok váltakozása jellemzi, partján tíz méternél is nagyobb törzskerületű fekete nyárfákkal.

Az Ó-Dráva vízellátása a főmeder süllyedése miatt romlott meg, különösen hosszú száraz időszakokban. 2014 és 2018 között a holtág helyreállítása lett az első LIFE+ forrásból támogatott magyar–horvát közös természetvédelmi projekt. A mederbe süllyesztett, kőből épült fenékküszöb a legszárazabb hónapokban 100–120 centiméterrel is megemelheti a vízszintet, a halak mozgását pedig nem akadályozza. A holtág partján tizenkét fokozottan védett madárfaj él; a vörös gém, a bakcsó és a cigányréce fészkel is.

Ami miatt védett

A Duna–Dráva Nemzeti Park 1996 tavaszán jött létre, mintegy 50 ezer hektáron, szinte teljes egészében egykori ártéren. A Dráva menti részen az igazgatóság szerint csaknem 4500 állatfaj él. Néhány, amelyre érdemes figyelni:

• A drávai tegzes egyetlen életképes populációja a Földön ebben a folyóban él – a tiszta víz jelzője.
• A halak közül a fokozottan védett dunai galóca, a magyar bucó, a pénzes pér és a sima tok a folyó ritkaságai.
• A csupasz kavicszátonyokon kis csér, kis lile és küszvágó csér fészkel; a függőleges partfalakban partifecske, gyurgyalag és jégmadár.
• Az ártéri erdőkben rétisas, fekete gólya és barna kánya él; télen, amikor az állóvizek befagynak, ezrével gyűlnek a vízimadarak a folyó nyílt vizére.
• A zátonyok pionír növényzetében nő a csermelyciprus, amely hazánkban csak itt fordul elő.

A part menti puhafás ligeterdőket fehér fűz, fehér nyár és fekete nyár alkotja; a magasabb térszíneken tölgy-kőris-szil ligeterdők következnek.

Öt ország, egy folyórendszer

2021-ben az UNESCO a Mura, a Dráva és a Duna mentén kijelölte a világ első öt országra kiterjedő bioszféra-rezervátumát. Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Magyarország és Szerbia közös területe mintegy 700 folyókilométert és közel egymillió hektárt ölel fel; a magyar rész nagyobbrészt a Duna–Dráva Nemzeti Park igazgatósági területére esik. Az ötlet évtizedekkel korábbra nyúlik vissza: az öt ország minisztereinek közös nyilatkozatát 2011-ben, Gödöllőn írták alá. A Barcs környéki Dráva-szakasz így ma egy olyan nemzetközi folyóvédelmi rendszer része, amelynek nagyobbik fele a határ túloldalán fekszik.

Ha a partra indulsz

A Dráva-part látogathatósága évszaktól és vízállástól függ. A nemzeti park egyes, fokozottan védett részei csak engedéllyel vagy szakvezetéssel járhatók, a madarak költési idejében pedig további korlátozások lehetnek – ezekről az igazgatóság ad naprakész tájékoztatást. Az ártér alacsony részein nyáron is sáros, nedves talajra kell számítani, a holtágak partja sok helyen nehezen megközelíthető. Ha a folyóról többet szeretnél tudni, a táj egészét bemutató írásunk a homokhátak és az ártér kapcsolatát is elmagyarázza.

Források

• Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság: Nemzeti Park – Dráva menti területek; Mura-Dráva-Duna UNESCO Bioszféra-rezervátum ismertető.
• Lóczy Dénes – Gál-Balogh Réka – Prokos Hedvig: Ártérhelyreállítási lehetőségek a Dráva magyarországi szakaszán. Acta Climatologica et Chorologica 50/B (2016), 63–75.
• WWF Magyarország: Újjászületik az Ó-Dráva holtág (projektismertető, LIFE13 NAT HU 388).
• Szabó Máté: Barcs gazdasági fejlődése a dualizmus korszakában. Közép-Európai Közlemények 14 (2021) 2. sz.
• Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2023. augusztusi árvízi tájékoztatása (sajtóbeszámolók alapján).